Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartozik, amikor együtt társasjátékozott a család. Ennél nagyobb élmény nincs is szinte egy gyermek életében, ha a számára oly kedves emberekkel minőségi időt tölthet együtt.
Éppen ezért gyermekeim életébe is igyekszem a társasjáték örömét becsempészni, hogy ők is érezzék, nem a győzelem a fontos, hanem az, hogy együtt vagyunk és együtt játszunk. Most még óvodáskorúak, de bízom benne, hogy ez a játéktípus végigkíséri az életüket. Felnőttek számára is kitűnő társasjátékokat fejlesztettek már ki, így például a Catan telepesei vagy a Carcassone, amelyeket mi is szívesen játszunk a férjemmel, ha akad egy kis szabadidőnk.
Gyermekeim elsősorban a dobókockás társasjátékokat kedvelik, például a Kisvakond kertje vagy a Mézesfutam, amelyeknél szín szerint kell lépegetni a mezőkön. Ezek a játékok már két, két és féléves kortól játszhatók, amikortól a gyermek képes megkülönböztetni a színeket.
Kedvelt társasjáték még körükben a kártyás játékok: Fekete Péter, memóriakártyák, Kipp-Kopp. Ahogy növekednek, úgy lehet részükre egyre összetettebb társasjátékokat vásárolni. Érdekes, hogy a felnőttek is mennyire igénylik a társasjátékokat!
Ismerek olyan városokat, ahol egész társasjáték-klubok alakulnak, és hetente, kéthetente összejönnek az emberek, hogy pár önfeledt, játékos órát töltsenek együtt!
