A legújabb kutatások szerint a kiirtott esőerdők természetes regenerálódása hatékonyabb lehet, mint az emberi beavatkozással végzett újratelepítés. Ez a módszer nemcsak hatalmas mennyiségű szén-dioxid megkötéséhez vezethet, hanem elősegíti a biodiverzitás növekedését is.
Míg Johnny Appleseed, az amerikai folklórhős lelkes fákat ültetett szerte az Egyesült Államokban, az új eredmények arra utalnak, hogy az ökológiai szempontból kiegyensúlyozott és változatos erdők kialakításához a természet önálló folyamatai sokkal hatékonyabbak lehetnek.
Tartalomjegyzék
Az új kutatás megállapításai
Egy nemzetközi tudóscsoport friss kutatása, amely a Nature tudományos folyóiratban jelent meg, kimutatta, hogy ha a kiirtott, párás trópusi területeket magukra hagyják, akkor azok természetes úton regenerálódhatnak. Ez a terület körülbelül 2,15 millió négyzetkilométert ölel fel, amely nagyobb, mint Mexikó.
Öt ország – Brazília, Indonézia, Kína, Mexikó és Kolumbia – adja a potenciális regenerációs területek 52%-át. A kutatók szerint ez a természetes regeneráció 23,4 gigatonna szén-dioxid megkötését eredményezheti a következő három évtizedben, miközben javítja a vízminőséget és a helyi ökoszisztémák egészségét.
Gyors növekedés és zárt lombkorona
Matthew Fagan, a Marylandi Egyetem természetvédelmi tudósa és a tanulmány társszerzője elmondta, hogy az esőerdők természetes regenerálódása gyors lehet. „Egy esőerdő egy-három év alatt már újra megjelenhet – ilyenkor még bozótos és nehezen járható” – mondta Fagan.
„Öt év múlva már teljesen zárt lombkorona alakulhat ki, amely akár 6 méter magas is lehet. Olyan esőerdőkben jártam, amelyek 24 méter magasak voltak, pedig csupán 10-15 évesek voltak. Ez egyszerűen lenyűgöző.”
A természetes regeneráció feltételei
Azonban nem minden terület képes automatikusan regenerálódni. A kutatók szerint a földhasználat változásai, például az intenzív mezőgazdaság – amely a műtrágyáknak és más vegyi anyagoknak köszönhetően nagy hozamokat eredményez – vagy a szarvasmarha-tenyésztés, amely tömöríti a talajt, megnehezíthetik az új növények gyökeresedését.
Emellett a trópusi talajoknak magas széntartalommal kell rendelkezniük, hogy táplálják a növényeket. „Az organikus szén, ahogy azt minden komposztáló is tudja, segít a talajnak tápanyagokban gazdaggá válni és növeli a vízmegtartó képességét” – tette hozzá Fagan.
Ezenkívül előnyös, ha egy degradált terület közelében van egy meglévő trópusi erdő. Így a madarak, amelyek az erdőben evett magokat szétszórják, segíthetnek az új növények megtelepedésében. Miután ezek a növények megerősödnek, más állatok, például majmok, fogyaszthatják a gyümölcseiket és tovább terjeszthetik a magokat, ezzel önfenntartó biodiverzitási ciklust indítva el.
Miért jobb a természetes visszanövekedés az emberi ültetésnél?
A biodiverzitás kulcsfontosságú tényező az erdők alkalmazkodóképességéhez. Ha egy faj eltűnik például egy betegség miatt, egy másik, hasonló faj képes lehet betölteni a helyét.
Ez az oka annak, hogy a monokultúrás ültetvények – mint Johnny Appleseed fái – nem érhetik utol a természetesen visszanövő, változatos erdők ökológiai hatékonyságát. „Amikor egy rendszerben biodiverzitás van, az ökológiai értelemben funkcionálisabb és robusztusabb” – mondta Peter Roopnarine, a Kaliforniai Tudományos Akadémia paleoökológusa.
Kihívások és a jövő útja
A természetes visszanövekedés azonban nem jelenti azt, hogy minden probléma megoldódik. A globális felmelegedés és a súlyosbodó szárazságok új körülményeket teremthetnek a regenerálódó erdők számára. Roopnarine szerint bár tudjuk, hogy az éghajlati körülmények változni fognak, a változások mértéke és iránya még bizonytalan.
A Bonn Challenge, egy globális célkitűzés, 2030-ra 3,4 millió négyzetkilométer degradált és kiirtott terület helyreállítását célozza meg. Eddig több mint 70 kormány és szervezet vállalta, hogy hozzájárul ennek a célnak a megvalósításához.
A globális célok és további lehetőségek
Bár a trópusi erdők regenerációja önmagában nem fogja megoldani az emberiség évi 37 gigatonnás szén-dioxid-kibocsátását, ezek az erdők jelentős szerepet játszhatnak a szén-dioxid elnyelésében. Más erdei és tengeri élőhelyek, például a mérsékelt égövi erdők és a tengeri füves területek védelme további szénmegkötést biztosíthatnak. Az új módszerek, például a cianobaktériumok termesztése szintén ígéretes megoldások. „Ez egy eszköz a sok közül – nem egy csodafegyver” – mondta Fagan. „De minden rendelkezésre álló lehetőséget ki kell használnunk.”
Ez a kutatás egy fontos lépés a természeti erőforrások fenntarthatóbb kezelése felé, és segíthet abban, hogy a világ jobban megértse az ökológiai rendszerek regenerációjának fontosságát és potenciálját.
