in

Szemétből távhőt

Javában zajlik a Nemzeti Energiastratégiához kapcsolódó cselekvési tervek kidolgozása. És ahogy az energiastratégiában úgy a cselekvési tervekben is újra és újra felbukkan a hulladékégetés. Most éppen a távhőfejlesztési cselekvési tervben vallják, hogy: „a megújuló- és anyagában nem hasznosítható kommunális hulladék energiaforrást alkalmazva – a környezettudatos fogyasztók zöld szolgáltatásává alakuljon”. Magyarán szólva elégetjük a szemetet és távhő szolgáltatást adunk cserébe. Ugye a környezettudatos Kukabúvárok ezt nem tartják olyan jó ötletnek?

Írtunk egy pár gondolatot ezen terv kapcsán, és csak remélni tudjuk, hogy a döntéshozók majd megfontolják érveinket.

Először is teljes tévedés a kommunális hulladékot megújuló energiaforrásként tekinteni. A hulladék nagy energiatartalmú alkotórészei jelentős részben fosszilis erőforrások felhasználásával készül, így nem minősíthető megújuló energiaforrásnak. A szerves hulladék (ételmaradékok, biomassza) pedig komposztálhatóak, amely klímavédelmi szempontból jobb megoldásnak tekinthető, mint az égetés.

Másodsorban a magas hőtartalmú alkotórészek meghatározó hányada újrahasznosítható. Az hogy a jelenlegi állapotban ez a hasznosítási arány alacsony, nem jelenti azt, hogy ez a jövőben is így marad, hiszen az unió egyre magasabb hasznosítási arányszámokat ír elő. Éppen ezért helytelen egy cselekvési tervet egy folyamatosan csökkenő mennyiségű energiaforrásra alapozni. Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy hazánkban igen magas a hulladékégetés elutasítottsága. Éppen ezért tévedés azt feltételezni, hogy a környezettudatos fogyasztók a hulladékból előállított távhőt zöld energiának fogják tartani, hiszen az ő körükben kiemelkedően magas a hulladékégetést elutasítók aránya.

Ha ez sem lenne elég, akkor jó tudni, hogy hazánkban igen jelentős hulladékégetési kapacitások épültek ki a magas hőtartalmú hulladékok égetésére. Noha a budapesti hulladékégető művön kívül nincs direkt égetőmű, azonban a cementgyárak és hőerőművek igen jelentős kapacitással rendelkeznek. Az engedélyezett hulladékégetési kapacitás eléri az 1 millió tonnát. Tekintve, hogy hulladékok anyagában történő hasznosítása egyre nagyobb elvárás, és elsőbbséget élvez a hulladékok energetikai hasznosításával szemben, a távhőt előállító művek igen komoly versenyhelyzettel kerülnének szembe a magas fűtőértékű hulladékokért.

Ezen túlmenően a hulladékok égetése sokkal komolyabb környezetvédelmi beruházásokat igényel, és sokkal szigorúbb emissziós normákat kell teljesítenie, mint egy gáztüzelésű, vagy akár biomassza tüzelésű műnek. Ezek igen komoly beruházásokat igényelnek, amelyek anyagi megtérülése kétséges. És persze a hulladékok égetése hulladékgazdálkodási szempontból is hátrányos, ugyanis gátolja a hulladékkezelési hierarchiában előrébb elhelyezkedő megelőzést és anyagában hasznosítást, azáltal, hogy piacot teremt és érdekelté tesz a kommunális hulladékok előállításában. És végül, de nem utolsósorban a hulladékok égetése közegészségügyileg is elfogadhatatlan.

Reméljük ez elegendő érv az ellen, hogy újabb szemétégetőkkel állítsák elő, az amúgy nem ördögtől való távhőt. Ha a döntéshozóknak nem is, talán a környezettudatos fogyasztóknak igen.

Változó tevézési szokások

Az éghajlatvédelem hatás a munkahelyekre