Koreai tudósok szerint egy új sótalanítási technika alkalmassá teszi inni a tengervizet percek alatt.
A kutatók membrán desztillációs eljárást alkalmaztak, amelynek eredményeként egy hónap alatt 99,9 százalékos só eltávolítása történt.
Kereskedelmi forgalomba helyezésük szerint a megoldás segíthet enyhíteni az éghajlatváltozás által súlyosbított ivóvíz-válságot.
Világszerte több mint 3 milliárd embert érint a vízhiány, az ENSZ szerint két évtized alatt ötödével csökkent az egyes emberek számára rendelkezésre álló édesvíz mennyisége.
Az új tanulmány részletesen bemutatja a tengervíz tisztításának módját egy nanoszálas membrán felhasználásával, amelyet só szürőként használnak.
Míg a tudósok korábban használták a membránlepárlást, folyamatosan egy hatalmas akadályba ütköztek, amely lelassította a folyamatot. Ha a membrán túl nedves lett, már nem tudta leszűrni megfelelően a sót a vízből.
Ez egy időigényes folyamat volt, amely arra kényszerítette a tudósokat, hogy vagy megvárják a membrán száradását, vagy további megoldásokkal álljanak elő, például nyomás alatt álló levegővel szabadítsák fel a befogott vizet a pórusaiból.
Ennek a kihívásnak a leküzdése érdekében a koreai csapat az Electrospinning néven ismert nanotechnológiához fordult, hogy létrehozza háromdimenziós membránját.
Tudományos értelemben a poli vinilidén-fluorid-ko-hexafluor-propilént használták magként, és a szilícium-dioxid-aerogélt, amelynek burkolata alacsony polimer-koncentrációval van összekeverve és egy szuperhidrofób felülettel rendelkező kompozit membránt állítottak elő.
Lényegében ez létrehozott egy olyan szűrőt, amelynek felületi érdessége és hővezető képessége alacsonyabb, így lehetővé téve a víz sótalanítását akár 30 nap alatt. A teljes jelentést a Journal of Membrane Science folyóiratban tették közzé.
Jelenleg a tengervíz tisztításának fő módszere a fordított ozmózis révén történik a világ mintegy 20000 sótalanító üzemében.
De ezeknek a létesítményeknek a működéséhez hatalmas mennyiségű villamos energia szükséges és koncentrált sóoldatot is létrehoznak, mint hulladékot, amelyet általában a tengerbe dobnak. Ezért nem csoda, hogy a tudósok új megoldásokat kutatnak, amelyek nem olyan kontraproduktívak.
